Ha valaki megkérdezte az 5 éves Magamtól hogy mi akarok lenni,a három foglalkozás között volt hogy varrónő.
Így is lett meg nem is.
Ruhaipari technikumot végeztem,és a suli után az első perctől kezdve mást dolgoztam.A piacnak akkorra már nem kellettek varrónők mire az iskolát kijártuk.
Na de ha valakit valamire "beprogramoztak",akkor előbb utóbb visszakanyarodik oda,ahova kell.
Nemde?
A legkisebb unokahúgomnak a 11.születésnapjára sütöttem egy "csodatortát" (azért is csoda,mert sikerült).
Régóta szerettem volna már valakinek egy ilyet kreálni,na Ő még éppen abba a korban van hogy örült neki.
Ez itt a torta:
Amint látható,egy baba ácsingózik a közepén, és körbeveszi a torta.Na egész pontosan a szoknyája a torta,de a ruha többi része is ehető cukormáz.
Barbie torta.Sokan sütöttek már ilyet.Minden tiszteletem az Övék!
Ehhez a recept így kezdődik:
"Végy egy Barbie babát"
Na jó ez vicc.De tényleg kellett hozzá.
A szülinap jól sikerült,a torta elfogyott,de a legnagyobb meglepetésre a baba okozott nagy örömöt az új kisgazdájának.
A babakollekcióból Ő inkább egy távol-keleti országból származó párforintos játékbaba,de mégis.
Hát babának kellett pár ruhácska.
A pár ruhácskából aztán kerekedett ami most van, a szabás, varrás, kötés, horgolás, egyéb kreatívkodás.
Már kérni sem kellett.Ha kell,ha nem,születnek naponta új darabok.
